Ha engem kérdeztek: „Milyen a jövőbeli iskola?”
Az emberek majd akkor azt kérdezik: „a micsoda?”
Nem lenne ott semmiféle tanulás,
Vagy az általunk hőn szeretett magolás.

A világ lehet, a feje tetejére állna.
A tudás édes léte a levegőben szállna.
Petőfiről ők nem tanulnának màr,
De a fejlődés az ezzel jár.

A rajzóra – persze, ha lesz még- új táblagépen megy.
A lebegő padokon nem lenne tollal rajzolt sötét hegy.
Várjunk!...Lehet, nem is lesznek padok,
Egy beépített kis asztal a párnázott székben, mellyel nem lennének bajok.
A történelem óra?
Szent Istvánt kihagyva màr rólunk szólna.

Földrajzon nem kellene bemagolni térképed.
Ha elvesznél, csak felkapnàd a szemüveged, s látnád holléted.
Szàmomra ez lenne a jövő sulija,
Talán az évszázadok legmenőbb bulija.