Egyszer, majd egy szép napon,
Hogy ez 10 év múlva lesz, nem tudhatom.
De egyben biztos vagyok,
Már senkit sem fognak bántani a nagyok.

A technológiának köszönhető,
Manapság a suli, otthonról végezhető.
Bár nem vagyok ennek híve,
Mindenki szereti, ez a kényelem híre.

S mely potenciális előretöréssel haladunk?
Ezt egyelőre nem, de a közeljövőben megtudhatjuk.
Én úgy képzelem el,
A tudás hátterét talán, már nem is egy tanár rejti el.

Lehet robot, ki osztani fogja az anyagot,
Bár olyan lenne, hogy egy tudástárban, kisgyermekként haladok!
És tudom nem túl őszinte, nem túl vágyakozó.
Végig megyek egy folyosón és lehet én leszek a gondolatolvasó.

Lehet beülök egy speciális székbe,
Az agyam átveszi a tudást hirtelenjében.
Így a tanulás valószínűleg feledésbe merül.
Gondolj csak bele! Feledhetetlen tudás, végtelenül.

Nem lesz suli, csak robotok, egy fényes folyosó,
Egy speciális szék, akár egy újabb hókotró.
Mi nem havat, hanem iskolákat romba dönti,
S a törmelék energiájából a tudást nyeri ki.

Ez az ismeret nem vehető.
Hogy saját botjaink lesznek, elképzelhető.
Ezek a botok kontrollerrel irányíthatók,
Vagy csak köztünk élnek, mint mindenhatók.

Lesz rajtunk egy karóra,
Mi számlája mi minden jót tettünk ma.
Ennek függvényében számol,
Amit jutalomként kapunk, ez lesz maga a mámor.

Kész tudást kapunk cserébe,
S lehet egy új könyvnek kell menni elébe.
Az iskolák mezején nem az igazgató urak fognak állni.
Hiszen egy egyszerű karórával lehet diplomázni.

Hogy mit hoz a jövő, azt mindenbizonnyal nem tudom,
De hogy merre igyekszik a világ, nagyon jól látom.
A technológiánk már nagyon előre szaladt,
Bár úgyis mondhatnám, hatalmas tempóban halad.

Jövőnk, tehát nem csak ránk, hanem a fejlődésre van bízva.
Evolúciós ugrásként lesz a történelemben megírva.
Azt javaslom, hogy becsüljük a jelent,
Mert így a jövőnk jót jelent.