Hatvani Barnabás:A városi forgatagban

Rászkódik az ágy,
Kelni kell.
A buszt már lehet nem érem el.

Futok át a plázán,
Millió boltján.
Ránézek a buszsofőre,
Fények világítanak ki belöle.

Halk gépi zaj mögöttem,
Néni is a buszra menne.
Sípolva, indulást jelezve,
Meg lódul a busz, sebesen.

Vírusteszt a kapuban,
Nen pusztít már a korona.
Telefont le, laptopot ki,
A tanár már libeg be.

Némító gombják vadul nyomogataja,
De nem figyel rá a sok mihaszna.
Ki áll a táblához,
Ki húzza magát.
Egy kiáltással kelti,
A figyelmet magán.

És lám ott a pistike,
Megint lenmerült.
Valaki töltőt gyorsan,
Kiáltja és kicsit ingerült.

Szünetben liftel le,
A századikról.
Űveg kerítés,
Belöle reklam szól.

Mire le érnél szünetre,
Vége is lenne.
Így okosabbank látjuk,
A szekrénybe búlyás tervet.

Az órám megrezzen,
Be csengettek.
Próbáltam le némítani,
De sikeresnek alig ha látszani.

Iskola után,
A Petőfi sarkán.
A kisvegyes bolt tárván,
Kiírva:rendelj almát.

És a tér,
A barátok, a vr utazás.
A hullám vasút sokaknak,
"Le szedte" az állat.

Biciklimmel majdnem meghúztak a rendőrök,a sebesség határt megtöröm.
De kinek van kedve lassan vánszorogni, mikor lehet 120-al száguldani.

Otthon vár anyukám,
És a sok elektromos cuccom.
De már megint merül a laptopom,
Töltőre kell dugnom.