Jövő iskolája

Előzmény: Az atomháború nagy károkat okozott. Az emberek a föld alatt élik mindennapjaikat. A felszínt ellepik a mutánsok. Akik felmennek a felszínre, azok a stalkerek. Alex apja is stalker és így látja el családját. Anyja a sugárzás miatt idegrendszere károsodott, fogyatékosnak minősül, az apja pedig a stalkerkedés mellett rendszeresen iszik, kábítószereket fogyaszt és hobbyja a rádiózás. Alexet folyamatos rémálmok és látomások kínozzák.

Alex cipője kopogott a rozsdás vas padlón. Senki nem volt a folyosón. Egy árva lélek sem haladt el előtte. Az iskola a föld alatt volt, így mindenképpen lennie kellett lent valakinek, hiszen Alex látta, hogy mennek be a bejáraton. Ez az egyetlen bejárat, így el nem tűnhettek sehova. Próbált figyelni a hangokra. Semmi… Ijesztő csend honolt az egész épületben. Nagyon furcsa volt. Alex hátán végigfutott a hideg. Egyszerűen fogalma sem volt, hogy hova tűnt az a sok zsibongó gyerek. A termek üresek voltak. Alex nagyapja hagyott rá képeket 2021-ből. Volt olyan, ami a tanteremben készült. A termek nem mutattak sok eltérést. Annyiban volt más, hogy az internet hiánya miatt minden készülék elvesztette az értelmét. Írásvetítő állt egyedül rendelkezésre. Azon voltak a vázlatok. Meg a túlélő tanárok tudása, ami a fejükben volt. Meg persze pár könyv, amit még meg lehetett menteni. A diákok élvezték a tanulást, még ilyen módszerekkel is. Színt vitt szürke napjaikba. Miközben ezen gondolkodott Alex, észrevette a táblára írva:
,,Nem bújhatsz el, a szemem elől!”
Ez végképp furcsa volt, hiszen, ha egy gyerek pazalja a krétát, azért ki is rúghatják. Alex hátán ismét átfutott a hideg. Állt a tábla előtt és figyelt a neszre, ami mintha a terem végéből jött volna.
- Hé, te! Tűnj el innen! Érted? Tűnj el! -hallott maga mögül egy hangot. Lassan hátrafordult. Alex teljesen ledermedt. Kezeiben meghűlt a vér, bár elfutott volna, lábai mégsem engedelmeskedtek. A gyenge fényt adó lámpák, lekapcsolódtak. Az alak, akit az előbb látott, minden nyom nélkül eltűnt a sötétben. Hirtelen lépteket hallott maga mögül. Gyorsan megfordult. Bár ne tette volna. A lény az arca előtt állt, széles mosollyal. A szemei vörösek voltak akár a vér. A fogai pedig pengeként sorakoztak tágra nyílt szájában. Nyelve hosszú volt. Kilógott a szájából. A szemeit hirtelen felhúzta. A vörös rész eltűnt és helyette az egész fehér volt. Az arcát, varratok borították. Nem emberi színe volt. Teljesen fehér volt, csak a kosz szakította meg a fehérséget néhol. Egy szempillantás alatt zajlott le ez az egész. Rettentő hangos ordítás kíséretében kinyitotta a száját…
Alex az ágyában feküdt és zihált. Az arc emléke még nagyon friss volt. A sokktól még mindig nem tudott mozdulni. Ki volt izzadva.
- Na! Pont időben keltél! -rontott be a szobába Alex anyja, arra számítva, hogy fia még alszik. - Van reggeli anya? -kérdezte éhesen Alex.
- Nem tudom. Apádnak nemsokára meg kéne érkeznie a kajával. -Addig menj el a mosdóba!- mondta idegesen.
- Rendben anya!
Alex elment és megmosta az arcát a szűretlen vízből. Általában a mosdáshoz nem használnak szűrt vizet. Az túl sokat ér ahhoz. A föld alatt ritkaság volt, ha valaki tiszta vízzel fürdött. Az óra 6:30-at mutatott. Még időben van, de a reggelinek nemsokára jönnie kéne. Máskülönben kénytelen ma is éhesen menni.
- Megjöttem! Jó reggelt Alex! -majd az apja odament Alexhez és megsimogatta a fejét.
- Artyom! Mondtam, hogy ezt fejezd be! -szólt közbe az anyja. -Csak úgy bejössz kintről, leveszed a kesztyűt és simogatod a fiad? – vágta férje fejéhez. - Menj és mosd meg a kezed! Most!!!
- Jólvan hát. Volt rajtam kesztyű. Nem kell aggódni!
- Nem kell? Mért ne kellene! Így is szegény gyerek három kézzel született! Azt akarod, hogy olyan kopasz legyen és fehérbőrű mint te? Vagy azt, hogy meghaljon?
- Jelenleg én hozok enni nektek, úgyhogy ki vagytok szolgáltatva! Ne mondd meg, hogy mit csináljak! Rendben?
Alex nem szólt közbe, várta, hogy vége legyen a veszekedésnek. Ő ezt már megszokta. Kivett egy konzervet az apja táskájából, amit most hozott be. Elment és lefertőtlenítette kívülről a konzervet, majd megnézte a szavatossági idejét. Még csak két hete járt le. Elővette a katonasági kanalát és elkezdte enni a savanykás pépet. Miután befejezte elkezdte magára venni a sugárzás elleni ruháját. Közben a konyhából egy üvegtörés hangját hallotta. A félig fölvett több kilós nadrágjában kibotorkált megnézni, hogy mi történt. Az anyja a falhoz vágta a boros üveget, amit az apja hozott ma haza.
- Már megint inni akarsz, te szemét! – az apa csak megfordult és leült a rádiójához, amit saját maga szerelt össze. Büszke is volt rá.
- Alex, te hova indulsz? -kérdezte az anyja, furcsán nézve rá.
- Iskolába, anya! Miért kérded?
Az anyja arca megkomolyodott. Semmi érzelem nem látszott rajta, majd megszólalt:
- Te nem hallottad, hogy most reggel egy mutáns megölt egy gyereket az iskolában?

VÉGE