A jövő iskolája

A jövő iskolájában jártam … Elmesélek most önöknek, nektek egy saját történetet, amely életem legkülönösebb élménye volt a barátommal. Minden ott kezdődött, hogy az egyik sétánk alkalmával, találtunk egy érdekes dolgot a bokrok között. Először fogalmunk sem volt mi lehet, de ahogy közelebb mentünk, láttuk, hogy egy furcsa kinézetű autóról van szó. Megvizsgáltuk és nem akartunk hinni a szemünknek! Ez nem volt más, mint a híres időgép, a Vissza a jövőbe című filmből. Az agyunk szinte egy rugóra járt a barátommal. Mindketten vártuk, hogy kipróbálhassuk! Beültünk az autóba, s megbeszéltük, hogy 100 évet utazunk előre az időben. Minden egy pillanat alatt történt. „Megérkeztünk”. A környék üres, kedvtelen és lehangolt volt. Sétálni kezdtünk, amikor egyszer csak megpillantottunk egy kaput. Beléptünk rajta, s akkor derült ki, hogy ez a mi jövőbeli iskolánk. Az épület tele volt robot pedagógusokkal, s az egyik teremben, éppen informatikaóra zajlott. A tanulók hologramon dolgoztak, és valamilyen „gép” működését tanulták. Óra után ebédelni mentek, ahol mindenki teljesen más ételt evett. Aztán Predator laptopokon játszottak együtt. Ezt nagyon irigyeltük tőlük! A barátommal szerettünk volna megismerkedni a diákokkal. Odaléptem az egyikükhöz, és kezet akartam vele fogni. Ekkor váratlan dolog történt. A kezem áthatolt a kezén, mintha egy szellem lett volna. Ebben a pillanatban jöttem rá arra, hogy senki nincs az iskolában. Mindenki csak hologramként van itt jelen, s valójában mindannyian az otthonaikban vannak. Míg megkerestük a kaput , mindkettőnkben furcsa érzések kavarogtak. Azt beszélgettük, hogy mi nem szeretnénk olyan iskolában tanulni, ahol hiányzik a személyes jelenlét, és nincsenek közös programok. Visszasiettünk az időgéphez, s újabb pillanat múlva már 2021-ben voltunk. Megfogadtuk, hogy abba a kocsiba, soha többé nem fogunk beleülni, ezért jó messzire elvittük. Hogy hová rejtettük, magam sem tudom, mert a nagy cipekedés közben egyszer csak kimerülve, nyúzottan felébredtem. Kiderült, hogy mindezt csak álmodtam!? Most nagyon boldog vagyok! Örülök, hogy ma még nem így működik a világ. Úgy gondolom, a tanítás-tanulásban éppen az a legjobb, amikor mi, tanulók és a pedagógusaink személyes jelenléttel tudjuk megbeszélni a tananyagot és a felmerülő kérdéseket. Vannak azonban, olyan jellegű feladatok, amelyekben elengedhetetlen az informatikai eszközök használata.