2080-at írunk, s ma már minden új, semmi sem olyan, mint ahogy az régen folyt. Az oktatás is éppen csak úgy változott. A mai napokban a gyermekek már nem iskolába, hanem online meetingekbe járnak. Az online oktatásnak a rég múltban hatalmas sikere volt, így hát, ami azelőtt volt, az már csak a múlt. Sokan kérdezik manapság ez jó, vagy van-e valami pozitív velejáró, de nincs, hiszen a gyermek már szinte az órákon inkább alvajáró. A szülők sem nagyon járnak dolgozni, hiszen a gyerekek többsége rest, nem úgy, mint a Nyest. A gyermekek, kinek a szülei dolgozni járnak, szépen, sorban, pikk-pakk bukdácsolnak. Ha van olyan diák, ki szorgos, mint a hangya, annak biztos nagyon gyorsan vág az agya. A szülő, ki egyedül otthon meri hagyni a gyermekét, az igencsak merész, hiszen az órákon megjelenő gyermekek létszáma igencsak elenyész. Olyan gyermek, ki minden órán felszólal, olyanból alig, ha 1-1 éppen csak akad. Az órák eléggé rövidek, mert a tanulók általában csak henyélnek. Az órák 80°% azzal telik, hogy a tanár kérdez, de a tanítványok egyike se figyel fel. Az összes csendben ül az órán, s várják, hogy a legokosabb nyögje be a választ. Az okos úgy is majd helyesen felel, s a teher alól felszabadítja őket. Most biztosan kérdezik, az érettségizés vajon hogyan folyik? A tanulók szépen sorban 1-1 kérdésre felelve, megkapják a nekik járó érdemjegyeket. Be kell járni az iskolába? Vagy minden online folyik? Na kérem szépen, ezekre a kérdésekre még, sajnos én sem tudok választ adni.