Magyarország Acer márkaboltjai+36 21 / 345 - 7700
Kosárban lévő termékek

Rendelésed

A kosarad üres!
Turbózd fel az Infótermet! - Alkotói verseny diákoknak
Pályázat menü
5 szavazat

A digitalizálás felé
Bogi
Kós Károly Művészeti Szakgimnázium és Kollégium - 10/B
Word dokumentum, amelyben elmondom, hogy a jövö iskolájában a gyermekek nem tudnak lemaradni az órákról betegség miatt. Valamint a digitalizáló táblát, amivel fognak tudni tanitani. Lényegében az egész iskolát a digitalizálásba vezetem a szövegben.
A digitalizálás felé

Hogy nézne ki a jövő iskolája? Hogy fogunk tanulni? Na, ezek a nagy kérdések! Én az elképzelésemet szeretném bemutatni, azt, hogy hogyan is képzelem el a jövő iskoláját. Az elképzelésemet a mostani állapot inspirálta.
Én úgy vélem, hogy a jövő iskolájában nem fognak tudni a gyermekek lemaradni az iskolai tanulmányaikban betegség miatt sem. Ezt azért gondolom így, mert a mai világban, ahol már minden digitalizált. A vírus helyzetnek köszönhetően készen állunk a tantermen kívüli digitális oktatásra. Ebben az elmúlt időszakban a gyermekek az otthon tanulásba keveredtek bele, hogy a fertőzést minimalizálhassuk. Csak ügyintézés, illetve egyéb dolgok miatt, amikor nem voltak eszköz- és internet közelben hiányoztak a tanáraikkal való megbeszélésekről. De, még ők is értesültek a hírekről, melyekről lemaradtak, ugyanis a rendszerben - ahol folyik az oktatás - feltöltötték a tananyagot, és így még hamarabb is értesültek, mintha valamelyik osztálytárstól kérték volna el az anyagot! Ezzel azt szeretem volna kifejezni, hogy ha vissza kerülünk a rendes oktatásba személyes jelenléttel, ha lebetegszik a tanuló, akkor is tud haladni az osztályával.
Hogy ezt miből gondolom? A kérdés biztos felmerült, az igazat megvallva úgy merült fel ez az ötlet, hogy nem is ötlet! Ez egy tapasztalat. Hiszen nem régiben nagyon beteg voltam, egyáltalán nem éreztem jól magam. De, ennek ellenére is bejelentkeztem az órámra, és végig ott voltam (jó, nem végig kamera képpel, de ott voltam) és próbáltam beszélni, aktívan kivenni a részem az órából. A tanárok szerencsére abban elnézők voltak, hogy nem beszéltettek olyan sokat, nehogy elmenjen a hangom. Volt olyan is, akinek fel se tűnt a rosszul létem. Manapság a betegség sem lehet akadály! A tanulóknak ez már nem akadály! Ezt a saját bőrömön tapasztalhattam meg. Nem gyűlt a hiányzásom, és le se maradtam. Nem volt a legegyszerűbb és nem is volt valami jó így órán ülni, de legalább ez megoldást nyújt az ilyen gondjainkra. Ez valamilyen szinten megnyugtató hisz, ha szakmát tanulunk - mint például én is – így a szakmai órákról se maradtam le.
Valamint úgy vélem, hogy mivel rengeteg diáknak nincs minden órára felszerelése tankönyvek, munkafüzetek, füzetek stb. Sőt van olyan diák is, akinek még tolla sincs. A táskák pedig nagyon nehezek szoktak lenni, ami ugye lehúzza a vállat, ezért rengeteg gyermek begörnyedve, ferdén jár, és ez roncsolja a gerincoszlopnak az egészségét. Én úgy vélem, hogy az iskolákba előbb-utóbb bevezetik a digitalizáló felszerelést, amit úgy kell érteni, hogy minden iskolai cucc, mind a könyvek, mind a munkafüzetek anyaga benne lenne, és az adott órán csak meg kéne nyitni. Az órák anyagjaihoz külön alkalmazás lenne. Valamint járna hozzá egy digitális toll, amivel írni tudnának rá így a kézírás se avulna el. Lényegében minden azon a digitális táblán lenne és csak azt kéne a tanulónak magával hordania. Igaz, ennek is ott a hátránya, hogy roncsolja a szemet, de erre is gondoltam! Én ezt úgy küszöbölném ki, hogy szem védetté tenném az egészet, így nem bántana az az erős fény, amivel képes világitani.
Valamint a táblákba lenne saját internet, mint például a korlátlan mobilnet, ezáltal az iskolákba nem kellene külön internet elérés, ami szerintem nagyon praktikus lenne. Ha megnézzük, az iskolák többségében rengeteg wifi hullám van, ami keresztül halad az emberi testen. Rengeteget fáj a tanulók és tanárok feje, és könnyen fáradnak, amely ennek köszönhető. De ez még mind nem elég! Úgy vélem, hogy ettől még rengeteg impulzus éri a testünket, ezért az iskolákat úgy kéne kialakítani, hogy a levegő többet járhasson a termekben. …Szóval jó volna nyitottabbá tenni. Napelemeket szereltetnék fel. …És ugye így természetesen lustulnánk, ezért a testnevelés órákon is túrázni vinném a gyermekeket, hogy ki szellőzőn az agyuk.
Ha jobban bele gondolunk, a tanulóktól az idő múlásával egyre több mindent várnak el. Amit én most tanulok, mind matematikából, mind magyarból, mind akármiből azt évekkel ezelőtt vagy nem is tanulták, vagy teljesen másképp. Így már a szüleink se feltétlen tudnak segíteni nekünk a tanulásban. Ezt az elvet végig futva már mi se feltétlen fogunk tudni segíteni a saját gyermekeinknek. Nekik se lesz könnyű a követelmény: vagy többet kérnek tőlük, vagy teljesen másképp. Amire persze nincs szükség, ha az adott tanuló a tanórán képes felfogni mit, hogyan kell csinálni.
De tegyük fel, hogy nem sikerül az órán elsajátítania azt a tudást, és még a szülei se tudnak segíteni. Három lehetősége van gyereknek: első - ami az egyik leglogikusabb - megkérni az idősebb testvért, hogy ő hátha tud segíteni; vagy barátokat és osztálytársakat megkérni, magyarázzák el. De ha ez a kettő nem járható út, mert nincs mondjuk idősebb testvér, vagy ő se tudna segíteni, de még a barátok se, akkor jön még a harmadik megoldás: az internet. Ott lehet keresni példákat vagy megoldó képleteket, youtube videokat annak reményében, hogy lépésről lépésre elmagyarázzák, és érthetőbbé tegyék a tanagyagot.
De van egy rejtett ’negyedik’ megoldás: megkérni a tanárt, hogy magyarázza el újra. Erről a legtöbb gyerek elfeledkezik ebben a digitális világban. Persze van az a helyzet is mikor ez a rejtett ’negyedik’ megoldás nem járható út, nem csak abból a szempontból, hogy elfelejtődik, de még a hozzá állásuk sem olyan. Mondjuk, ha az osztály közösségekben mindenki más, mint a való életben …és persze azok, akiket nem érdekel az iskolarendszer és a tanítás, valamint nincsenek tisztelettel a másikra …strébernek tartják a másikat, aki kérdez, és ezeket a tanulókat elítélhetik, fenyegethetik, még akár meg is verhetik őket. Nem mernek kérdezni, ez a probléma! Ez által az emberi kommunikáció és viszonyok megszűnnek.
A tanárok is rengeteg feladatot adnak, amiket az internetes platformokon kell megoldani vagy felkeresni, így a tanárok is ’löknek’ úgymond a digitalizálás felé. Ezeket végig gondolva jutott eszembe az az elképzelés, hogy abba a táblába, melyet már említettem, lennének olyanok, hogy minta példák. Mondjuk az adott alkalmazásban a feladatoknál, vagy egy külön applikációban, így nem is kell külön portálokat megnyitni és keresgélni, egyből minden megtalálható. Persze hogy ne vonják el a diákok figyelmét így a táblákra nem lehetne letölteni semmit, csak a rendszergazda engedélyével. A böngészőket is engedély kéréssel és adással lehet megnyitni, amit, ha a tanórán kell megnyitni, akkor a tanár adhat neki engedélyt. Más internetes platformok, alkalmazások nem vonhatják el a figyelmet, legalábbis míg a mindenembernéllévőokostelefon kézbe nem kerül. Amivel persze az lesz úgy mondván a baj, hogy nincs internet elérés az iskolákban, pedig manapság mindenhez kell az internet. A tábláról meg nem lehet netet osztani, természetesen. Csak akkor tudnak telefonról böngészni, ha van mobil adatforgalma az adott személynek …vagy osztanak neki természetesen.
De, ennek következtében digitalizálni kell az egész épületet, ugyanis, így nem lesz olyanokra szükség, hogy informatika tanterem vagy, mint nálunk a grafika műhely, ahol gépen kell dolgozni, hisz minden egy helyen van! Azok a tantermek felszabadulnak, és más termeket akár tantermet, vagy esetleg egy újabb stúdiót lehetne építeni. De ezt mondjuk az iskola beállítottsága, szakma szerzés lehetőssége és egyéb dolgok határolják be. Valamint nem lenne olyan sok áram ingadozás, mert, ha megnézzük, rengetegszer van olyan egy iskolában, hogy nem a legjobb mindenütt az áram erőssége: villog a lámpa, vagy esetleg csak épp az internet elérés nem a legjobb, és lehet, hogy pont nagy szükség lenne rá, de nincs. Na! Ezek elkerülhetővé válnak ez által, hisz minden embernek külön internete lenne, és nem lehet ezek után az iskolai gépek lassúságára panaszkodni, hogy „…azért nem dolgoztam, mert lassú a net…” vagy „…azért nem dolgoztam, mert elment az áram.” Ezek a kifogások eltűnnek. Azt a pénzt, ami az új gépekre ment volna, lehet költeni másra, akár mondjuk a tűzjelzőkre, vagy más biztonsági termékekre, vagy kamerákra, így tanulók, pedagógusok, takarítok, kertészek, stb. biztonsága is nagyobb lenne.
Én így képzelem el a jövő tanítását. Az élet egyre jobban modernizálódig, egyre digitálisabb lesz minden, és ebbe az oktatási rendszer is bele tartozik.