A jövő iskolája

Péter egy átlagos kisfiú volt, akit nagyon érdekelt, hogy milyen iskolák lesznek a jövőben. Elhatározta, hogy feltaláló szeretne lenni, aki majd megépíti a világ legelső időgépét.
Így is tett, és amikor elkészült nagyon büszke volt magára. Rengeteget tesztelte, majd eljött a nap, amikor kipróbálta.
- Hát eljött ez a nap is! – mondta, és beszállt az időgépbe. Beállította az évszámot 2026-ra, és izgatottan beindította. Ahogy kinyitotta az ajtót, meglátta, hogy fel vannak újítva a házak.
- Igen! Sikerült! – örvendezett, és odament az egyik járókelőhöz. – Elnézést, meg tudná mondani nekem, hogy most milyen évet írunk?
- 2026 van most, ha tudni szeretné – válaszolt az úr értetlenkedve, és továbbment.
Péter bement a régi iskolájába, és körülnézett. Szemet szúrt neki, hogy hiányzik a jó öreg krétás tábla. A helyén pedig egy monitor lógott, amire filctollal lehetett írni. A gyerekek padjai lépcsőzetesek voltak, így jobban láthatták a monitort. Péter kinézett az utcára, és nagy meglepetésére az autók a föld felett repkedtek.
Meglátott egy cukrászdát, és kíváncsi lett, vajon változtattak-e kedvenc ízein. Vett egy fagylaltot, és leült eleszegetni.
- Változtattak a fagyi ízén – állapította meg. – Ebben van valami ínycsiklandó íz is – mondta magában.
- Uram, abban csak erdei gyümölcsök, pattogócukorkák és természetesen Coca Cola öntet van – kiáltott oda a fagylaltos hölgy.
Elgondolkodva majszolgatta tovább a fagylaltját. Majd folytatta az időutazását még 15 évvel a jövő felé.
Ismét betért az iskolába, és további újításokat tapasztalt. Feltalálták az okosító cukrot, amitől a tudás ragad a diákokra, mint a rágógumi az ember cipőtalpára.
Péter újból kiment körül nézni. Az udvaron egy izgalmas földalatti labirintus tárult a szeme elé, és nem bírta megállni, hogy ne próbálja ki. Önfeledten szaladgált a tekervényes folyosókon, majd egy ismerős helyen találta magát, az iskola bejárata elé jutott. Alig hitt a szemének, hiszen az emberek repülő korongokon közlekedtek.
Péter ráállt egy korongra, és odarepült az ismerős cukrászdához. Most úgy döntött, hogy egy süteményt kóstol meg. Ismerős vonások mosolyogtak a pult mögül, hiszen a korábbi eladóhölgy lányával állt szemben
- Hmm… Ez nagyon finom, de van benne valami érdekes – gondolta.
- Az a pörköltszaft lehet és a pezsgő – szólalt meg a sütemény árus.
- Hogy mit ki nem találnak a jövőben! – mondta Péter döbbenten, a süteményes pedig értetlen arcot vágott.
Miután megette a süteményt, beállította az időgépen a dátumot 2121-re és már száguldott is a jövőbe.
Harmadjára is bement az iskolába. Elkerekedett szemekkel bámészkodott. Már minden teljesen megváltozott. A gyerekek a számítógépekből tanultak, és minden más segítséget is onnan kapták. A táskájukban már nem tankönyveket, hanem kémcsövet, teleszkópot, mágneskártyát, tabletet és porított uzsonnát hordtak. Az udvaron összerakható és beprogramozható robotokat szerelgettek a gyerekek.
A házak áthatolhatatlan üvegből készültek. Az autóknak szárnyaik voltak, úgy festettek mintha kisebb repülők lettek volna. Akármilyen évszak lehetett. A virágok akárhányszor elhervadtak, nőtt helyettük egy másik.
A feltaláló az egyik repülő korongon vissza repült a már ismert cukrászdához. Péter megkóstolt egy limonádét.
- Hát ebben mi lehet, hogy ilyen jó ízű?! – gondolkozott hangosan az időutazó.
- Uram! Abban csak jégkocka, eper, mályvacukor, víz, és licsidió van – válaszolt a hölgy a pult mögül, aki üknagymamájától örökölte a cukrászdát.
- Egy biztos, hogy ez nagyon finom – állapította meg Péter.
- Miért, még sosem ivott ilyen ízű limonádét?
- Nem, mert én a múltból jöttem. Ilyen fiatal csak 100 éve voltam – válaszolt a feltaláló.
- Hogy lehetséges ez? – kíváncsiskodott a pult mögött álló lány.
- Egyszerű. Feltaláltam az időgépet – mondta, és a limonádéárus hölgynek leesett az álla.
Péter megitta az italt, és beállította az évszámot a gépen 2021 – re.
Amikor kiszállt, mindenfelé hun harcosokat látott, a távolban jurtákkal.
- Hoppá! Itt valami elromlott – gondolta, majd összekötötte a piros drótot a kékkel, a sárgát a zölddel. – Na így már jobb lesz – mondta, és újra megpróbálta.
Ezúttal a dinoszauruszok között találta magát. Amíg a javítással ügyködött, elkezdte kergetni egy Tyrannosaurus rex. Sajnos annyira elkeveredett az őslények világában, hogy soha többé nem találta meg az időgépét.
Így történt, hogy Péter, a feltaláló lett a legeslegelső ember a Földön.

VÉGE