Faragó Vilmos: A jövő sulija

Az idő megy előre nagy hévvel:
Órával, nappal, héttel meg évvel.
Az iskola is fejlődik vele,
Ahogy forog az idő kereke.

Az ósdi palatáblát lecserélte a füzet,
Azt már lassan felváltja a sulibillentyűzet.
A kréta helyett pedig ott van már a toll,
Spongya helyén régóta a radír trónol.

Mi jöhet majd még ezután?
Öníró lesz a ceruzám?
De ha azt is elveszítem,
Jól leszid az anyukám.

Automata zsírkréta színezi a képet,
Hál’ Istennek önmegjegyző lesz a matek-képlet.
Kinézek az ablakon, száll a robotmadár,
Bent meg lelkesen tanít a hologramtanár.

Teleporttal járok majd be?
Vagy tán légdeszkával?
Siklóval sem lenne rossz, mert
Úgy fáj már a lábam!

Persze az is lehet, hogy minden marad a régi.
Gyalog jutok el oda, és körmölök majd délig.
De erre én bizony nem nagyon számítok,
Mert napról napra látom, a változás mindig sok.