Alice fordult egyet az ágyban. Semmi kedve nem volt felkelni, de a suli az suli. Ma
kivételesen felébredt, még mielőtt a robotdadus költötte volna. Alice-ék robotdadusa
3.18-as, ami mindössze két perc alatt nemcsak felébreszti, hanem rendbe is szedi a
lányt. Miután végzett, Alice már indulhatott is. A holografikus karkötőjén kikereste a
megfelelő beállítást a teleportálásra, és egy másodperc múlva már az iskolában volt.
Az iskolában az első óra történelem volt, ahol a 2000-es évekről tanultak. Gyerekek,
nyissátok meg az AB/2000 dokumentumokat a karkötőtökön és tanuljunk – hangzott
el. Az aznapi anyagrészben legfőképp az akkoriban kifejlődő modern technikákról
tanultak. Alice hitetlenkedve olvasta az anyagot: Hiszen akkor még egy csomó olyan
dolog nem létezett, ami számára természetes volt. Legfőképpen persze a villámgyors
utazás hiánya volt az, ami őt teljesen meghökkentette. Az órák végén mindenki
leadta menzarendelését, amit a menzarobotok három percen belül meg is hoztak.
Ebéd után pedig mindenki mehetett haza.
Alice úgy gondolta, hogy otthon azonnal megírja a házi feladatát, ami a következő
volt: Kutass a 2000-es évek könyvtáráról a könyvtárban. Egy gyors teleportálás után
Alice kiválasztotta a könyvtárból a megfelelő anyagokat. Otthon olvasgatás közben
rájött, hogy az akkori könyvtárak mennyire másképpen működtek. Bezzeg itt –
gondolta – csupán file-ok vannak, amiket pár gombnyomással át lehet másolni az
ember okoskarkötőjére. Alice grimaszolt, miközben a házidolgozatot diktálta a
holografikus dokumentum-funkciónak. Milyen rossz lehetett akkor élni! Reggel
magadnak kellett rendbeszedned magad, nem létezett teleportálás, meg ilyenek.
Habár….ez valahol az ellustulás jele. Nem mintha nem lennének most is
sportközpontok, de akkor is. Alice egész este ezen gondolkodott. Átgondolta, mi az,
ami számára mindennapos. Minden modernizálva van, mindent robotok csinálnak.
Végül kijelentette – csupán saját magának – hogy a 3000-es éveknél nem volt, és
nem is lesz jobb.