A JÖVŐ ISKOLÁJA


Kiss Péter Boldizsárnak hívnak és iskolába járok.
Mondjuk ezt sohasem értettem. Az iskola nem olyan hely, ahová járunk. Járni a barátaimmal szoktam focizni, kosárlabdázni, játszani. Az iskolába egyszerűen csak becsatlakozik az ember.
Persze csak az után, hogy az agyunkba operált chipbe letöltöttük az adatokat. Nem kell megtanulnunk, hogy a2+b2=c2, vagy F=m*g, esetleg azt, hogy az emlősök testét szőr borítja. Letöltés után egyszerűen csak tudjuk és kész. Az iskola olyan hely a hálózaton, ahol gyakorlunk. Azt gyakoroljuk, hogy milyen helyzetben melyik elemet kell elővenni és alkalmazni.


Ma végre megértettem. Letöltöttem egy "Történelem"-nek nevezett fájlt a memóriámba, és egyszer csak ott volt előttem a válasz. Gondolkodnom sem kellett rajta. Hirtelen minden világossá vált, ahogy az adatok megjelentek a tudatomban.
Régen a hozzám hasonló gyerekek valóban "bejártak" egy erre kijelölt épületbe, hogy ott "megtanulják" azokat a dolgokat, a tényeket, amiket most bármikor le lehet tölteni. Szegények. Sokszor nem is jutott idejük arra, hogy ezeknek a tényeknek a használatát gyakorolják. Minden idejüket felemésztette, hogy megjegyezzék ezeket. Gyakorolni meg főleg csak a legokosabbak, leggyorsabbak tudtak megfelelően, nem pedig mindenki.
A "Történelem" szerint ennek az ősi intézménynek a 2020-2021-es Nagy Járvány idején köszöntött be az alkonya. A gyerekek ezekben az években döbbentek rá, hogy a lakásukban is képesek tanulni és a tanárok is tudtak tanítani az akkori primitív, Internetnek nevezett hálózaton keresztül.
A letöltött anyag egy versikét is tartalmazott, amit az egyik kisdiák írt. Egy időmértékes versikét:

Ősz elején elkezdődött a tanév a Sulinkban,
Ám a tavasz hazahív, s zárva marad a lakás.

Nap nap után várjuk a tanulnivalókat,
Ülve a laptop előtt elkopik sok ceruzám.

Nem is rossz. De mi a csoda lehet az a "ceruza"?