Szólta a szignál: Órára gyerekek!
a fényes folyosón Robot bácsi közeleg.
Begurul egy terembe,
gyerekfejeket szkennelve.

A terem fala szinte kijelző,
A plafonon a grafika épp egy bárányfelhő.
Robot bácsi az asztalhoz gurulva,
megnézi a leadott feladatokat névsorba’.

Egy fiú a monitorból kibújva
Azt kérdi: „Milyen lesz a mai tanóra?”
A robotoktató felnéz munkájából,
de ő csak nagy ritkán szól.

„Remélem, ma jön a kapszula!”
Súgja a mellette ülőnek.
Aki erre csak kurtán felel:
„Én is remélem, hogy az az idő ma jön el!”

Még öt perc sem telt belé,
és egy kabin érkezett a gyerekek elé.
Üvegből van, törékeny és masszív,
a tetején pedig egy kék fényív.

A kíváncsi gyereksereg odatódul,
hogy megszemléljék tetőstül, talpastul.
Robot bácsi odagurul, majd megkérdezi:
„Ki akar az első lenni?”

Sok izgatott kéz emelkedik a levegőbe,
hogy első lehessen, azt várva tőle.
Végül egy lányka lesz az első,
biztatják a többiek: „Biztos menő!”

Nyílik az ajtó, köd folyik szét a padlón,
kiáradva a kerekded kabinból.
Kék fényben úszik a beltér,
itt egy gyerek tuti elfér!

Belép a gyerek:
„Ez jobb, mint a tantermek!”
A hajlított üvegen információk villannak fel,
miközben sorolja az utasításokat a rendszer.

„A tudást az agyi chipetekbe integráljuk,
az unalmas magolást így kiváltjuk.”
Darálja a szöveget a gép,
amíg betölt az új kép.

Kis ikonok rajzolódnak ki a lány előtt,
amik melyek tudással ruházzák fel az illetőt.
A gép elmondja, melyik mit takar:
„A szám a matekot, a betű pedig nyelvtant takar.”

Félve kattint a történelemre,
hogy később távozhasson tudással vértezve.
Beindul a masina, micsoda bűvös szerkezet,
ellene küzdeni hiábavaló igyekezet.

Az érzés ugyanolyan, mint eddig,
gyomorforgató, ez nem változott semmit.
Ahogy vége, kilép a kabinból,
Várva az utasítást a robot oktatótól.

„Most játszhatsz a gépen!”
Hangzik az ajánlat szépen.
Ahogy kész’ vannak a többiek,
Jöhet az evés!

Mennek a menzára,
Ahol vannak már százával.
Az automata előtt kígyózik a sor,
aki nem bírja kivárni, hazatrappol.

Vége az iskolanapnak mára,
A gyerekek VR szemüveggel másznak fára.
Jött a busz is, a légpárnás
odafentről csodás a kilátás.

A napnak vége, lehet már örülni,
ennyit akartam csak ma írni,
Hogy meglássuk, a fantáziámnak
hogyan tudok a mélyére nyúlni.