Egy szerelmi gondolat

Látom, értem
De nem érzem.
Figyelsz, de nem hallasz.
Látsz, de vak vagy.

Sok kérdés merül fel bennem,
Őszintén hallanám válaszod.
De őszinte válasz lenne?
S előre tudom, fájni fog.

Hogyan látsz engem?
Mi tetszik neked bennem?
Ismersz te engem?
Soha nem lesz vége ennek!

Egy emlék, mi kísért
Tovább hajszol
Nehezen tudok bízni,
Mert mindig csak játszol.

Sosem fogod észre venni már?
Ott voltál. Éreztem az érintésed karomon,
De nem értem mit vétettem,
Hogy többé nem érezhetem át...

Tudod mennyire szeretlek?
Hogy mennyire szeretném kezed a kezemben?
Ölelni téged és soha el nem engedni,
De örökké fog ez tartani?

Csak egyet kérek a világtól,
Mint sokan mások,
Szádat ajkamon,
Ezzel menekülni a világból.

Pillangók hasadba igaziak,
mikor beszélünk?
Hallod hangom a fejedben?
S milyen érzések vannak benned?

Mióta találkoztunk,
Boldogabb vagyok sokkal,
Legyünk együtt jobbak,
S alig várom, hogy beszéljünk aznap.

Hallgatok szavaidra,
De nem parancsolhatsz nekem,
Hiába vagy te az "Isten"
A rossz kislány ilyenkor előbújik bennem.

Bízol bennem egyáltalán,
Mint én senki másban?
S tudom milyen nehéz lehet,
Elfoglalni helyed a világban.

Én a legjobbat adtam neked,
És te mégis ellöktél.
Mondd mit tehetnék még?
Hogy úgy legyen szíved enyém, mint senkié.

Miért játszol velem,
Mint holmi babával?
Ki régi ruhákban, próbál s csak próbál,
Újjá lenni e szép, elveszett világban.

Próbálnál segíteni nékem?
Megértenél végre?
Ennek itt most vége,
S elengedlek téged.