Hangok, dalok
Pangok majd hallok;
A lelkem eltemetem, kérem tartson velem!
Táncolok aztán hódolok,
Kárhozok s álmodok.

Sóhajaim jajgatnak, pilláim rebegnek
Ó az idő allattasan elillant emerre;
Mesélnek nékem a lélegző hársfák,
Eképpen kérem az éhező árvát
Ne félj, az igazság évődve vár
Ezért immár az élők kegyelme hazugság!

Királyom, imádatom mind a tiéd.
Kínom, s alázatom ingyen vigyék!
Csinos sipkám mókáson csörög,
Kigórt imám kómásan ücsörög.

Nyelvem égetik a szavak, a testem émelyeg alattad.
Vágyakozom a paradicsom után, mégis elkárhozok akár a múzsám;

Kecsegtető iromány, válasz levelet vár,
Epekedő ingovány, áraszt eleven kárt.

Búcsúzom immár, a maradi közhely untat.. kár!