Szememben olyan vagy, mint a víz,
Egy eltévedt vándornak a sivatagban,
Létezésemben nyugodtan bízz,
És én megmentelek, nesztelenül, halkan.

Szememben olyan vagy, mint egy rózsa,
Egy kiszáradt, kietlen, szürke rét közepén,
Nem leszel te soha senkinek se adósa,
Ha utánam jössz és találkozunk a szerelem mezején.

Szememben olyan vagy, mint az eső,
Amely a pusztító, forró tűz fölött megered,
Lehetsz minden versenyben a legelső,
Ha most kezemet megfogod és el nem engeded.

Szememben olyan vagy, mint a szél,
Egy forró nyári napon, ami hűsen simogat,
Ha velem tartasz nem kell semmitől se félj,
Csak fogadd el most kedves csókomat.

Szememben olyan vagy, mint a fény,
Ami a sötétségből kiutat mutat és megvéd,
Élhetsz gazdagon, nem leszel szegény,
Ha megvárod velem a nagy vihar végét.

Szememben maga vagy a csoda,
Egy olyan csoda amiről a Biblia is írhatna,
Egy angyali ének szívmelengető dallama,
Szívemnek gyönyörű szép új és egyetlen lakója.

Bár tudnám, te hogyan látsz engem,
A megtört, kedves, odaadó és szerelmes költőt,
Mit tudnál vajon felhozni én ellenem,
Hogy ne lehessek életedben, egyik főszereplő.

A szerelem ismét rámtalált,
Nem tágít el mellőlem, marad velem töretlenül,
Bárcsak hallanád szívem dobogását,
Mikor rád gondolok, szinte már eszméletlenül.