Egy nyári napon, megállok oldaladon
A napfény sugarai csillognak hajadon.
Barna szemeiből látni a víz tükrét,
megbocsátottam minden egyes bűnét.

Értetlenkedsz, "miért álltál meg?"
Annyit felelek: "Én sem tudom, tényleg."
Elmosolyodik, majd megrántja vállát
Én meg szemmel lesütve nézem lábát.

Telik az idő, nem történik semmi
Nem szólalsz meg, haza szeretnél menni?
Elnézek távolra, egy szerelmespár
látható, majd meggondolatlanul
inkább ott hagyom őt, észrevétlenül.

Arcomon könnyek hullanak sorban,
lelkem akár egy sötét cella,
didergek, szeretném érezni Őt.
Őt, aki miatt a szerelem a mámor,
később eltűnik, akár a kámfor.