Egy papír rózsát hajtogatok,
A szirmokhoz vörös színt adok.

Elkészül és gyönyörű,
E rózsa mától hozzám hű.

Kiteszem az ablakba,
Onnan szépségét arasztja.

Leviszem az utcánkba,
Ott majd mindenki őt csodálja.

Végül haza viszem vigyázva,
Egyszerűen szerelembe ejt látványa.

Szerelmem a rózsát lángra lobbantja,
Nem marad belőle csak egyetlen szirma.

Ezt a szirmot óvatosan megfogom,
Kapkodva mélyen a szívembe zárom.

Gyászolok a szép papír rózsa miatt,
Szépsége számomra örökre meg maradt.

Heves egy fellángolás volt ugyan,
Szikra a végzetünkre túl gyorsan pattan.

Mind hiába nem bánom,
Már nem te vagy az én párom.

Hajtogatok később új virágot,
És neki is megmutatom a világot!