Duplán kecsegtet

Nem tagadom, átkoztalak eleget.
Szidtalak és ócsároltalak.
Máskor pedig kívántalak, hiányoltalak.
S most, ismét bosszút álltál rajtam.
Tőrbe csaltál egy kegyetlen csapdával:
Elő álltál nekem nem egy, hanem két társsal.

Két szék közé szorítottál
És választásra sarkaltál.
Én leültem az egyikre.
De vajon melyikre?
A jóra, a stabilra, mi kitart?
Vagy egy csillogóra, mi majd cserben hagy?
Vajon helyesen döntöttem-e?
Döntésem változtatható-e?

Leültem egy székre, de a másikat nézem.
Azon töprengve, vajon jó helyre ültem?