1.vsz.
Azt hiszed hogy megbántottál? Azt hiszed hogy megtörtem?
Azt hiszed hogy fájó könnyek medrében elsüllyedtem...
Azt hiszed hogy kívül acél, belül porcelán vagyok,
És hogy a forró ajkaid nélkül egyszer szétfagyok.

2.vsz.
Nekem mindig azt mondtad hogy ami köztünk van égi,
És egyszer majd azt meséljük történetünk oly régi.
Azt hiszed majd hagyom hogy a fájdalom kikészítsen?
Azt hiszed hogy kicsináltál? Ki vagy te? Egy félisten?

3.vsz
Azt hiszed ha álmaimban te arcodat meglátom,
Vonásaid emlékét majd kincsként féltve vigyázom.
Azt hiszed hogy majd örökké kísért a zöld íziszed,
Nem felejthetek, hiába telik el sok évtized...

4.vsz
Azt hiszed hogy közülünk a pótolható én vagyok,
És ha szólsz kívánságodra én majd mindent ott hagyok.
Azt hiszed hogy befolyásolsz, van fölöttem hatalmad,
És hogy hiszékeny létemet oly könnyedén becsaptad.



5.vsz
Kérlek ne kergesd ezeket, csupán hiú ábrándok.
Te szádból a szeretlek szó tudom nagyon rég álnok.
Azt hiszed hogy hiányodtól átélem a borzalmat?
De hisz már mikor kiölted belőlem a vonzalmat?

6.vsz.
Hogy te ezt már nem tudod meg, bevallom hogy fáj nagyon,
De amit irántad érzek azt úgy hívják szánalom.
Azt hiszed hogy hazudok és Szívem szüntelen szeret,
De szám úgy dönt minden érzést maró gúny mögé temet...

7.vsz
Beismerem megbántottál...Beismerem megtörtem...
Beismerem fájó könnyek medrében elsüllyedtem
de ne félts, mert magtanultam úszni úgyhogy kimászok.
Nekem már nem mondja többé senki azt hogy:vigyázz sok!

8.vsz.
Beismerem kívül acél, belül porcelán vagyok,
És a forró ajkad nélkül egyszer lehet szétfagyok
de ne félts, mert porcelánból lassan acélt csinálok.
S majd a fázó lelkem melegítik ajkaidnál forróbb téli kabátok.