Nyári éjnek hajnalán, a patak mellett menve
fogod meg kezemet, szemembe nézve.
Szemembe nézve, mint egy csöpp gyermek
ki anyját keresve, veszik el a ködben.

Nyári éjnek hajnalán, az ágyon pihenve
csodáljuk mi egymást, szorosan ölelve.
Szorosan ölelve, mint az Atlanti-óceán
mi az egész világot teljesen elfödte.

Nyári éjnek hajnalán, a Tiszán evezve
látunk sok tavi rózsát a vízen lebegve.
Vízen lebegve, mint hófehér hattyúk
kik az árból haladnak tovább előre.

Nyári éjnek hajnalán, sétálunk mi ketten
mint egy szerelmes pár.
Szerelmes pár kik együtt vígak, s boldogak
kiknek szíve örökre az Óceánban ragadt.