Levetkőzöm előtted.
Szavaid édesek,mint a nyári szellő a fa Levéllel, úgy játszadozik az érzéseimmel.

Érintésed, mint ezer, apró hulló gyöngy a Betonon, úgy futott végig a libabőr a combomon.

Hangod, mint síró csecsemőnek Édesanyja Szava, úgy nyugtat meg érzéki Hangod dala.

Tekinteted, mint tenger, én vagyok benn’ Kicsiny hal, ‘mi csak engem lát
Nappalon és éjjelen át.

Én, mint egy könyv megnyílok neked
És te hallgatod, de nem szólsz.

Majd mosolyomat, lesve fürkészed
Lásd a szememben az igazat,
Ha ebben a világban szavaim mások szerint semmit sem mondanak.

Érzéseim irántad boldogan táplálom,
Mert bókjaid és tetteid őszintének találom,
Leveszem a ruháimat.
Most, már levetkőztem előtted.