Szerelem

A szerelem nem leírható,
Néha fel sem fogható.
Bár megmondom most az őszintét,
Sokszor járt a változás tengerén.

Régen versekkel, dalokkal, zenével
Lettek a férfiak menyecskével.
Ma már csak az internet felhője
Sodorja a lányokat a fiú szívébe.

A régi alkotások virágoztak a szépségtől,
Ezért tanulják a fiatalok a könyvekből.
Napjainkból nem marad meg az utókornak,
Ahogy szerelemnek mondva facebook-oznak.

A szívem mint egy gőzhajó,
Egy csók tőlem kapható.
Lelkem néked lakható,
Eső vagyok, s te a tó.

A múltat idéztem fel e sorokkal,
Mert a jelent nem érdemes e halandókkal.
Régen ott volt Petőfi, Arany
Ma a fiatal rappereken lóg az arany

A szerelem eltűnt a fiatal szívéből,
„Már csak a formás fenék, mell kő”.
Ha Petőfi látná a mai világot?
Inkább a sírjában aludna téli álmot.

A mai dalok a pénzről, sikerről szólnak,
Nem pedig egy lány szépségei hangoznak.
Ez lett a világból, nem bánom,
A versemet ezennel lezárom.