Nem szeretem a kliséket,
De mégis belédszerettem.
Nem tudom, mit adhatsz nékem,
Mégis néhány perc alatt
Tiéd lettem.

Félre ne érts, nem Te vagy az,
Mi a szívemet mardossa,
Csak amit sosem értettem
Az a nagybetűs SZERELEM.

Az összezavarodottság,
A kétségek és gyötrelem
Mint izgalom az égig hág,
Szétbarmolja a mutatót
Sok-sok érzelem.

Nem éreztem még így, mint most,
Más ez, mint egy bor: nem koros,
Se nem érett, a formula
Azonban egyazon, fura.

Hegedűszó a szerelmünk,
Bár még nem tiéd, de enyém
Mindenképpen. Ahogy ülünk
Képzelem, hogy ez az egész
Jobb és jobb lész.

Kliséket elkerülendő
Vonzalmunk magja elvetendő,
Nyelje el a fekete föld
S sarjadjon belőle sok zöld.

Nem tudtam a sablonokat
Lám, az útból eltüntetni;
Látod, Kedves, mit okoztak
A Te lelki-testi bájid...
Ez kell neki!

Ezt igényli drága szívem,
Kell, hogy jöjjenek a rímek
Téged látnom mindig, Drága,
Hisz´ nem, vagyok, csak egy árva.

Nélküled nem vagyok különb
Egy rossz, utolsó senkinél,
S mikor nem vagy itt, az üröm
Elviselhetetlenné lesz.
Segítsél,

Aggódom, hogy talán Te nem
Szeretsz egyáltalán engem,
Válaszolj hát egy kérdésre:
Mondd meg, enyém lennél kérlek?