Nyári éjszaka, halvány-nyúló tejút...
Látom fehér ízét, fény-lőn s illatoz.
Kihűlt napok gangján, készülnek partihoz.
Szemem flekktől kába, szaglásom abszolút...
Sötét lidokain, érzem éppen kábít.
De robban az óriás, mi amúgy vörös,
csak épp, óceán kék, sejlőn csillagködös.
Arany színnel csillog, lezúduló árvíz.
Tejúton szolgáló, villódzó fiáker,
Te ott világlasz, friss-üde szupernóva.
Fény-sebesen tartasz bár tudnám hova,
Félek, téged már sohasem érlek el.