Ha fázik arcod, s a hidegtől pirosodsz
Én tenyeremmel takarom bőröd.
Melegségem apró lángját adom,
Midőn nem leszek már itt e földön
Ő legyen ki olvasztja lelked.

Ha fázik kezed, s csappá merevedett
Én leheletemmel öntöm le ujjaid.
Érzékeny hangomat adom neked,
Midőn megelégeled magányos perceid
Ő legyen ki olvasztja lelked.

Ha fázik fényed s elhalványul tekinteted
Én ajkaimat nyomom homlokodhoz.
Szemeim ragyogását adom,
Midőn a sötét eltemet
Ő legyen ki olvasztja lelked.