Láttalak a folyosókon
Mosolyogva néztél
Éppen úgy mint akkor
Mikor megigeztel
S mikor ajkaid
Mosolyogni kezdtek
Olyan bájos voltál hogy a pillangok
Hasamban táncra keltek
S mikor megindultal felém
Mintha a mennyország tárult volna elem
Ereimben megfagyott a vér
És én is földhöz ragadtam
De inkább mégis elszaladtam
Te nem értetted miért félek toled
De talán ezt nem is kell soha megertsed
Szépen lassan talán beléd habarodtam
És talán észrevehetetlenul udvaroltam
próbálkoztam érdeklődésem kimutatni
És ezt tulajdonképpen lesem tudnám tagadni
Mikor először megfogtad a kezem
A világ legboldogabb emberének éreztem magam
De valamiért mégis úgy éreztem vetkezem
Hiszen mit is akarhatnal te egy magamfajtától?
Te? Kinek lába elé mindenki leborulna egyetlen szavatol?
De úgy döntöttem belemegyek a dologba
Még akkor is ha ehhez en leszek az iskola bohoca
Rajtad is látom hogy valami megrettent
Hogy talán most sem találod meg az egyetlent?
Vagy talán hogy mit gondolnak mások?
Néha én is ettől félek, amit persze banok
És talán sosem lesz ebből semmi
Talán nem én leszek aki a szívedet elfogja csenni
De egy valamit biztosan ígérhetek
Hogyha mégis en leszek az az egyetlen
,Mivel tudom sok lány lenne a helyemben,
Megfogok becsulni minden egyes percet
És talán majd egyszer meg is mutatom ezt a verset