Mi lenne ha azt mondanám, hogy szeretlek,
Akárhol vagyok csak téged kereslek.
Pedig tudom jól, hogy nem vagy a tömegben,
Hiába vannak itt többen mint ötezren.

Szeretnék egyszer karjaidban lenni,
Minden bánatomat veled elfeledni.
Látni akarom azt szép kék szemed,
Amely teljesen elvette az eszemet.

Veled akarok lenni reggel és este,
Csak nézni téged szótlanul s csendben.
Mikor napfény szűrődik be az ablakon,
S számat pihentethetem az ajkadon.

Ott akarok lenni reggel mikor felkelsz,
Mikor ajkaimra édes csókot lehelsz.
Érezni akarom az érintésedet,
Nevetve felidézni az emlékedet.

Talán miattad vártam mindig a reggelt,
Te voltál az, aki nap mint nap nevelt.
Akire ha ránéztem rögtön éreztem,
Te vagy, ki miatt érdemes léteznem.

Minden pillanatban jót akartál nekem,
Lehetnél akár te a másik felem.
De ha nincs meg köztünk a kellő kémia,
Rólunk fog beszélni majd a média.

Lehet szerelem volt ez kettőnk részéről,
Mindketten féltünk az első lépéstől.
Mikor eldöntöttük lélektársak leszünk
Pontosan tudtuk, ez lesz a mi vesztünk.