1-Mint mélabús hegedűnek dala,
Olyan volt az esküvői harang hangja
Elfedte könnyborított arcom
Rádobtam fehér ám súlyos fátylom.

2-Úgy vonszoltam egész testem
Fájdalmas volt nézni minden percet
Majd hirtelen minden tekintet rám szegeződött
Te jó Ég! Hát elkezdődött.

3-Lassan ballagtam az oltár felé
Legszívesebben rohantam volna kifelé
Eladtak egy királyi címerért.

4-Hirtelen óriási morajlás támadt
Egyszerre fordított mindenki hátat
Azt hitték csak csal a látszat.

5-Egy sereg katona érkezett
A násznép majd hanyatt esett
Egy perc alatt fogtak és elvittek
Nem mintha sajnáltam, hogy így lett.

6-Egy kocsiba tettek
Majd gyorsan eltűntek
Az úton el is aludhattam
Vagy talán elájultam.

7-Mikor felébredtem
Egy fekete sisakos úr állt előttem
Köszöntem illendően
Erre csak bólintott egykedvűen.

8- „Mit is keresek tulajdonképpen itt?”
Csattantak nagyot éles szavaim
„Miért is kellett idehozni?”

9-Nem mintha bántam volna
De ezt meg nem mondhattam
Egy ízem se kívánta a menyegzőt
Amely a herceggel végleg összeköt.

10-Büszkeségem nem tehettem félre
Nem, azt még nem
Egyáltalán nem volt az úr sem félszeg
Azt mondta ezt vessem észbe:

„11-Nem számít ki vagy s miért vagy itt
És, hogy ki vagyok nem mondom meg addig,
Míg meg nem érkezik érted a váltságdíjt.”

12-Átfutott rajtam a hideg
Ki mondhat egyáltalán ilyet
Karót nyeltként néztem az úrra
„Elismételnéd újra?”

13-„Nem lehetett érteni semmit
Az az ostoba sisak mindent eltompít”
Erre fel az arcomba ordít.

14-Én se voltam rest ráripakodtam
„Vegye le azt a sisakot nyomban!”
Sóhajtott majd felnevetett
„Hát legyen úgy ahogy akarja kedvesem.”

15- Arcom bíborban úszott
Nem láttam még soha íly ábrázatot
Barna göndör fürtökkel övezett arc
Ami szemébe csintalan betakar.

16-Csillogó smaragd szempár
Oly szép, mint az óceán
Állát keskeny borosta élezte
Ajkát vörös szín ékezte.

17-Eközben a palotában káosz uralkodott
Jöttek sorba a daliásabbnál daliásabb lovagok
Így szóltak” Elmegyünk és visszahozzuk!”.

18-A herceg válasza egyformán hangzott:
„Nem, én mentem meg a leányzót
Akkor tán bízni fog bennem,
És nem is bánja, hogy elveszem.”

19-Hogy szavam egymásba ne öltsem
Hercegünk szerette a lányt erősen
Bár várhatott szerelmére mind hiába
Kénytelen ment el vele a bálba.

20- Szülei rendezték el sorsát
Előre tervezték mit akar az ország
Még csak kisgyermek volt mikor elígérték
Egy ország békéje egy feleségért.

21- Így szólt tehát hercegünk
„Lovat nyergelj elmegyünk”
„Mi?!” Szólott Miguel, a herceg barátja
„Igen te és én na jöjj öltözz álruhába”

22- Lóra pattantak
Majd sietve elindultak
Kisvártatva szinte nyomuk veszett
Elnyelte őket a sűrű kavargó porfergeteg.

23- Ez idő alatt
A rejtélyes lovag
Teát készített
és szépen meg is terített.

24-„ Hm talán kedvem is lenne egy ilyen férjhez”.
A gondolatokat izibe elhessegettem
Hisz otthonom, családom nem feledhetem.

25- Felém fordult kissé félénken
Mint aki tart attól mit felelek
„Elfogad egy csésze teát?”
Magamban mondtam, de el ám!

26- Ránéztem és így feleltem
„Köszönöm, de nem kérek
Ki tudja mire viszi a lélek
S hogy nem tett-é bele mérget”.

27- „Szóval így áll a dolog
Mondanám, hogy meglep, de nem mondhatom”
Azzal egy huzamra megitta
Ártatlanságát bizonyítva.

28-„Hát rendben akkor legyen
Mégis elfogadok egyet.”
Megindult a tea felé miközben mosolygott
Majd a polcról ledöntött néhány dolgot.

29- Nem bírtam visszatartani a nevetést
Hiába kaptam királyi nevelést
„Nem is tudom egész életemben
utoljára ilyen jót mikor nevettem”.

30-Összeszedett minden edényt
Egyetlen egy kivétellel
Az nagyon más volt a többihez képest
És úgy hiszem látni véltem rajta valami címert.

31- Gyorsan kapta ki kezemből
Félelem sugárzott szeméből
Hogy miért nem firtattam
De tudni akartam irdatlan.

32- Ahogy leszállt az este
Eljött a lehetőségem
Arra, hogy elszökjem
És a titkát kiderítsem.

33- Megvártam míg álmos pillái lecsukódnak
Majd lassan elindultam neki az ajtónak
Ami nagyot csattant s kinyílt nyikorogva.

34-Lélegzet visszafolytva vártam a számonkérést
Nem ébredt fel szerencsére
Így jutottam ki a konyhába végre.

35- Végigtapogattam a falakat
Keresve merre van a kijárat
Mikor eszembe jutott a kis ládika
És annak furcsa emblémája.

36- Fontosabb volt most annál szabadságom
És tudtam, valahogy kiutat kell találnom
Így jutottam el a ház ajtajához.

37-„A kulcsot az asztalon találod”
Éreztem ahogy a hideg végig fut a hátamon
De hiszen nagyon mélyen aludt!

38- Töprengéseim újabb szöveg szakította meg
„Mondom az asztalon találod meg”
Felkaptam a kulcsot már nyomtam is a kilincset.

39- „ A helyedben nem tenném „
Majd újra egy lépést tett felém
„Igen és ugyan miért nem
nem hiszed, hogy egyben hazaérek”?

40-„ Ismered – e a haza vezető ösvényt?
Mert ha igen indulhatsz tüstént
De ha nem úgy eltévednél
Ki tudja milyen bajba nem kerülnél.

41- Veszélyes a környék tele van kalózzal
És különféle válogatott rablóval
Ott laknak ni a várromokban. „

42- Mutatott fel egy fenti dombra
Nem látszott ott más csak a kastély öreg romja
Éjjeli gúnyáját a Hold adta
Sugaraival körbe aranyozta.

43- Azzal el is ment
És eltűnődtem visszamenjek
Vagy az éjben egyedül
Mégiscsak elszökjem.

44- Végül csak visszamentem és elaludtam
Másnap reggel keltem hajnalban
Eliszkoltam a lovagot és a házat magam mögött hagyva.

45-A herceg addigra már mindent bejárt
A teljes országhatárt
De akárhogy küzdött nem lelte kedvese nyomát.

46-„ Pedig meg kell találnom
Egy életem egy halálom
Ha át kell fésülnöm a fél világot
Mire újra szép arcát látom.”

47-Így tovább indult az erdő felé
Amin én már rég átverekedtem
Majd letáboroztam ebédelni
A közeli patak mellé.

48-Ebéd gyanánt bogyókat vettem magamhoz
Habár nem sok erőt adtak az előttem álló kalandhoz
hogy újra visszataláljak a palotához.

49-Újra útra keltem
Bízva abban, hogy a helyes utat meglelem
Egy közeli tisztásra értem
Ahonnan már a kastélyt látni véltem.

50- Rendben van éjszakára itt tábort verek
Holnapig a kastély már semerre sem megy
Úgy ki vagyok merülve teljesen.

51-Mikor felébredtem nem hittem szememnek
Hét álarcos férfi vett körbe engem
Egyet közülük már ismerhettem.

52-„Csak nem hitted
Hogy így elszökhetsz?!
Míg meg nem kapom a pénzem
Egy csinos kis summát érted.”

53-„Te utolsó, alávaló hazug fajzat!
Hát ezért ismerted te úgy a rablókat
Hiszen egy vagy köztük
Ha jól látom nem más, mint vezérük.”

54-Az átvertség érzése úgy járt át
Mint fagyos téli szúrós kard
Forrt bennem a düh és harag
De leginkább a szomorúság meg bánat.

55- Míg azt beszélték,
Hogyan osztják el a pénzt
Addig stikában megléptem
Egy közeli fatörzsben leltem menedékre.

56- Szerencsére üreges és tágas volt
Így üldözőim elől szinte „becsomagolt”
Megvártam míg előttem mind ellovagolt.

57- Hallottam ahogy mondogatják
„Elbújhatott valahová,
Itt kell lennie nem szívódhatott fel
legyen mindenki nagyon éber”.

58-A hangok lassan eltompultak
Majd újak törtek utat
„Stella merre vagy?”
Hangzott újra meg újra.

59. Itt vagyok akartam szólni
De alig bírtam levegőhöz jutni
Azért kitántorogtam a búvóhelyről
És egy lovas alakot láttam magam előtt.

60- Itt szakadt meg a kép
Másra nem apellálhatok
Csak arra, hogy
valaki hazahozott.

61-Reggel újra a kastélyban ébredtem
A hosszú alvás alatt újra megfrissültem
Gyorsan megfürödtem és fésülködtem.

62- Szinte rohantam le hallba
Ahol édesanyám fogadott aggódva
„Mi történt veled, hogy kerültél haza?”
Zúdult rám a kérdések hada.

63. Mikor végre rendesen reggeliztem
Elmeséltem nekik töviről hegyire mindent
Csak azt nem ki volt az, ki elrabolt engem innen.

64-A meghitt hangulat
Egy pillanat alatt elillant,
Mikor egy ismerős arc
Váratlanul betoppant.

65-A herceg jött tudakozódni hogylétem felől
„Mondja, hogy érzi magát a kedves hercegnő?”
Kérdezte addig számomra ismeretlen megmentőm.

66- „Köszönöm sokkal jobban „
És ezt csak úgy félvállról mondtam
De tekintetét fürkészve
Lassan az a kék szempár lyukat fúrt szívemben.

67- Látni lehetett benne az aggodalmat
Tehát valóban aggódott miattam
Így egyszeriben összezavarodtam.

68- Már nem is hiányzott a sisakos lovag
Aki egy zsák pénzért eladott volna
Sokkal értékesebb lett a herceg aggodalma.

69- Így hát elmentem vele sétálni egyet
A királyi rózsakertben
Kiderült, hogy nem is rossz ember.

70-Mikor egy hónap múlva megkérte kezem
Habozás nélkül mondtam neki igent
És neki láttunk az előkészületeknek.

72- Úgy elszállt az idő
Hogy már másnap volt az esküvő
Este időben aludni mentem
Hogy másnap frissen ébredjek.

71- A sisakos lovagunkat bezzeg kerülte az álom
Szíveben egy üres lyuk tátongott
És egy zacskó arany, amit már rég megbánhatott.

72- Ugyanis tudta ő, hogy miért lett
Hirtelen ilyen kedves ez a „jólelkű” herceg
Nem akart más csak a királyi címet.

73- Mikor másnap reggel
Furcsa harangok zajára ébredt
Azt hitte csak álmodja az egészet.

74- Nagyot csípet karjába
Nem álom volt hiába
Ruhát se vett úgy ment pizsamában
Lovat nyergelt és elindult a hangok irányába.

75-Már felöltöttem szép hófehér ruhámat
De fejemben a gondolatok egyre csak cikáztak
Vajon nem most követem el legnagyobb hibámat?

76- Nem tudtam megérteni
Miért akart a lovag engem felültetni
Hiszen hagyott szabadon elmenni
És láttam rajta, hogy nem akart bántani.

77- Késő volt már ezen gondolkozni
Mert jöttek „kedves” rokonok körbe tolongani
Dicsérték minden porcikámat
De leginkább a szép puccos ruhámat.

78- Kaptam agyba főbe a „jó” tanácsokat
Már a hócipőm tele volt azzal,
hogy mindenki igazítgat.

79-„ Ne haragudjanak, de friss levegőre van szükségem
Mert itt a tömegben kissé émelygek úgy érzem”
Elindultam úgy, hogy közben választ sem kértem.

80- Egyre jobban zavartak a gondoltatok
Valahogy úgy éreztem rossz döntést hozok
Ekkor vettem észre, hogy valaki felém robog.

81- Hát nem más volt az, mint az ismerős alak
Az általam már jól ismert sisakos lovag
Szinte üstökösként vágtatott lova.

82- Mi tagadás nagyon megörültem
De annál inkább meglepődtem.
Mit kereshet esküvőmön
Miért volt oly sürgős, hogy eljöjjön.

83- Tartotta a szemkontaktus
Egész végig a míg elért a kapuhoz
Lepattant a lóról és felém lépett
Majd kiugrott helyben szívem.

84- A pillanat varázsa elszállt
Mikor valaki karomnál fogva elránt
Nem volt az más, mint édesanyám
„Gyere kincsem már elkezdődött a szertartás”.

85- Hiába lovagolt a szélnél is gyorsabban már elkésett
Én pedig megnyugodtam már a döntésben
És bizonygattam magamban, hogy a herceg jó ember.

86- Mikor ismételten az oltár elé kellett állnom
Szinte földbe gyökerezett a lábom
És ugyanúgy vánszorogtam megint az oltárhoz.

87- A herceg még nálam is idegesebbnek látszott
A pap beszéde alatt ide oda ficánkolt
Nagyon hasonlított egy neveletlen kissráchoz.

88-Mikor az igenekhez értünk
Az ajtón berepült
A rejtélyes fekete lovag
Kezében a címeres dobozzal.

89- „Mindenki állj” kiáltott fel
Úgy ahogy volt pizsamában jött be
És farkasszemet nézett
A herceg tűzben égő szemével.

90- „Mielőtt még válaszolnál tudnod kell valamit
Azért, hogy elraboljalak kifizetett valaki”
És ott is volt a dobozban a kincs.

91- „Igen a herceg ezt a zsák aranyat adta
Ha megfogadom, hogy téged elrabollak
És őt jó színben tüntetem fel
Így ő atyád helyett pedig király lehet.

92 – Itt van a bizonyíték”
Ott állt a dobozon a hercegi címer.
Mindenki elsápadt kivétel a herceg
Akit addigra már átjárt a méreg.

93-„Hát nem tartottad magad az eskühöz te bitang
Hogy az esküvő után magad részét kikapd”
„Szóval igaz?”

94- Fordultam hozzá
Mire ráeszmélt mi csúszott ki száján
„Nem, félre érted az egészet
Nem fizettem semmit, hogy elraboljon téged.”

95- „Akárhogy is mentegetőzöl mindhiába
Őrök vigyétek el a királyi fogdába
Majd ott végig gondolja kinek fizetett
És ezáltal mi az mit elvesztett.”

96- „Nekem is lenne mit bevallanom”
Elcsodálkoztam édesapámon
„Aki téged hazahozott
Nem más volt, mint a lovag, úgy bizony.

97-Nem akartam,
Hogy meggondold magad
És fontosabbnak tartottam
Az ország jövőjét nálad.

98- Most látom mekkora hiba volt
Hogy majd nem hozzáadtalak egy gazfickóhoz
Bíztam benne teljesen vakon
Pedig nem akart egyebet, mint a királyságot.

99- Remélem meg tudsz nekem bocsájtani
Azért, mert házasságba akartalak kényszeríteni.
És mert hagytalak becsapni.”

100-Kisebb sokk hatásra
Alig sikerült kinyögni választ
„Persze megbocsájtok édesapám
De engedje, hogy megkeressem szívem választottját.”

101- Megölelt engem
Úgy, ahogy mindig elképzeltem
Fölnéztem és tekintetemmel kerestem
És láttam, hogy eltűnt a lovag a tömegben.

102- Gyorsan kiszaladtam volna
Ha nem lett volna annyira nehéz a ruha
Így fölkaptam nyakamba
És úgy indultam utána a lovagnak.

103- Már lovat nyergelt indulásra készen
Mikor meglátott és a nyeregből lelépett
Szárnyalni tudtam attól ahogyan rám nézett.

104- „Hát egészen jó kis kaland volt
Jó volt egy kicsit kilépni az udvarból”
Törtek elő a suta szavak belőlem
S egy szempillantás alatt lesültem.

105- „Hát igen mi tagadás
Egészen üdítő volt ez a rablás
Ha máskor is férjhez akarják adni
Ne restelljen engem hívni”.

106- Hogy mondhattunk ilyen szánalmas poénokat
Mindketten elnevettük magunkat
Mint mikor ledöntötte a polcokat.

107- „Úgy gondolom ideje most már haza mennem
A kunyhó már biztosan vár engem
Minden jót kívánok kedvesem.

108- Búcsú ajándék gyanánt
Fogadd el gyűrűm Stellám
Hűségem záloga, majd, ha kész leszel
Keress meg engem még egyszer.”

109- „Igen, mindenképp
Téged elfeledni egy ezredév
Fogadd el kedvenc nyakláncom
Jelkép ez, hogy szívem neked szánom.

110- Egyet kérek drága uram
A becses nevét hadd tudjam.”
„Ha már ilyen szépen kért meg
Nem bánom elmondom tényleg.

111- Matteo a valódi nevem
Remélem tetszik kedvesem.
De most már muszáj indulnom
Remélem még találkozunk.”

112- „Hogy találkozunk abban biztos vagyok
Csak várja meg az időt drága lovagom.”
Magához ölelt majd lassan elengedett.
Hittem benne, hogy látom még szerelmemet.