Hiányzik a friss levegő.
Butaság, de tényleg.
Volt egy bácsi, öreg volt, de lélekben szinte mégsem.
Felénk közeledett, s egy cseppet sem késett.
A lépései azt sugallták, hogy "figyelj, neked most véged"

Éreztem, ez most igaz, nagyon megijedtem.
Minden lépésénél egy aprót felzizzentem.
Közeledik, nincs már messze.
Ez lenne az én vesztem?

A kis manómmal úgy megvoltunk
Hiányozni fog, már úgy megszoktuk.
"Kismanóm" így hívom őt.
Őt, vagy inkább a nagy "Őt"
Gyönyörű, és kedves.
Minden, ami egy bölcs fának elkell.
Ő volt a támaszom, a vígaszom, a bánatom.

Azt hiszed, hogy viccelek?
Figyelj most, mert lassan vérezek.
Nekem is vannak ám érzéseim.
Lélegzem, és segítek,
Az emberi világból mindig egy kicsit merítek.

Az otthonom helyére szeretnétek szobrokat,
nagyon fontos, hisz titeket ez támogat.
Majd ők lesznek, kik oxigént adnak nektek,
Hamár pacsit nem tudtak adni ezelőtt ezerrel.

Azt hallottam a hírekben, hogy minden fát kivágtak stillekkel.
A bácsi aki közeledik, úgy látom, kissé védekezik.
Azt hiszed, hogy nem igaz
Pedig tán tudnod kéne, hogy számotokra az oxigén a vigasz.

Vigyázz ránk kérlek!
S a Kis manómmal el leszünk még pár évet.

Jaj, most csak álmodom!?
Kis manóm, hívd a növényi rádiót!
Szólj a nagy tölgyfának,
S az egész világnak

Csinálnunk kis cetliket,
S az lesz rajta
"óvd a környezetet"
Kérlek fogadd meg, ez nekünk fontos,
Ha megteszed, kárpótlásul kapsz néhány jó pontot.