A zöld egy kedves kis szín.
A Földet miért marja a kín?
Ne dobd el! Ne szemetelj!
Végy erőt magadon, s hasznosítsd fel!

Üvölt a Föld egy szebb jövőért.
Siess hát a megmentőért!
Végy kezedbe zsákot, szemetes lapátot,
Nézz tükörbe, s látod már a "szebbvilágot".

Hol virág borít minden mezőt,
S nem füst szennyezi a levegőt.
Ebben a világban nem hallanál nevetést,
Ha kidobsz egy "tompa kést"!

Mit nem akárhonnan vettél ki, s az ő
Sebeit ápolni kezdtél neki.
A Föld szívéből húztad ki,
Azzal, hogy nem kezdtél neki szemetelni!

Azt hinnéd nem ér semmit,
Hogy nem dobsz a fűbe,
egy használt zsepit. Az, hogy nem mondasz nemet a világnak,
Nagyon nagy dolog a királynak!

A király, ki saját tengelye körül jár,
Rengeteg sérelmet, fájdalmat bírt ki már!
Mit helyrehozhatunk mi ketten
S az emberiség összetetten.

Próbáld meg most, s ne túl későn,
Mikor már az emberiség leért a lépcsőn!
Még az utolsó előtti lépcsőfokról is vezet
Visszaút, mely nem egy új kezdet,
De nem is a vég,
Éppen ezért lépj!

Lépj a Földünk érdekében,
Hogy ne pusztuljon minden a vidéken!
Legyen akár egy apró hangya,
Vagy egy vad oroszlán,
Mindegy miről van szó,
A fő, Hogy ne legyen a jövő vészjósló!