Nyisd ki a szemedet én elakarlak vinni,
ahol a gyümölcs leveket, tisztán lehet inni.
Értsd meg a szavamat, értsd meg a bolygót.
Ne lássuk már májusban is a fekete hollót.

Építsünk fel mindent ami anno elveszett.
Ne legyen az emberiség mohóságtól elveszett.
Adom a kezem, TE is fogd meg másét.
Ne csak értem tegyél hanem a világért a fákért!

A jövő gyermekei ne szmog felhőben éljenek.
Ha nem látjátok mi van előttetek akkor végetek!
A szavammal égetek, TI pedig a gázzal,
de megnézem majd mit kezdtek a cunamival, árral

Virágzó tájak? Elveszett természet.
Lassan a történelembe lesznek már az erdészek.
Elmúló valóság, most fogjunk össze
Szeretnél jobban élni? Kérdezem, hogy jösz e?

Én szeretném látni már a kék eget
és nem füstben élni az életet.
Ha így haladunk lassan már vége lesz!
és a bólygónk még több évet veszt!

Napelem, szélerőmű megujóló forrás!
Távolítsuk el a gyárat ne legyen vérontás!
Elég a háborúból elég már a füstből!
Vegyük ki a bolygónkat a perzselő üstből!

Legyél kreatív, hasznosíts csak újra.
Ez lesz a kezdet, hogy rálépj a helyes útra.
Nem lesz itt beton dzsungel, jöjjön hát a zöld ház!
Vissza fognak térni az állatok meg lásd!

Óceánt tisztítsunk a partokat a várost.
Ne legyen az utca zaja számunkra is káros.
Biciklit, virágot, triciklit, világot!
Legyünk mi az ember aki ebből kimászott.

Abból amit okozott, nincs minden veszve,
csak 8 milliárd emberből egy kell aki kezdje.
Legyél te az, meg én meg a szomszéd!
Mindenki a világon a kört, mely elkezdődött ne rombold szét.

Virágos mezőket érezni azt, hogy szabadság!
Ez az élet ne legyen senkinek se alantság!
Apropó virágok jöjjenek a méhek.
Nem lehet a mézből elég, repetát is kérek!

Utolsó gondolatok nyisd fel az eszed.
Ne vedd el mástól a környezetet!

Mert szennyezed a földet mi egy undorító ötlet.
A szemét mi csak több lett a műanyag az többlet.