Nyár érzés lüktet szívem mélyében
Akár az alvó erdő december közepében
Legyen hideg, legyen meleg nem lényeges
Ameddig szívem meleg, s nem jeges

Ismerős érzés, mintha már gyötört volna
A hiányérzet, de mégis mi okozza?
Hiányod az én hiányosságom okozója
Te, aki vagy testem kórokozója.

Nem járvány ez, nem is vírus
Egyszerűen ez egy érzet, a szerelem
Ismered már te is kívülről belülről
Ez az érzet, amely összehoz bennünket kívülről az űrből.

Űr, akár a zűrös úr ki fogyasztja vacsoráját,
de nem leli szíve választottját
Engem ilyen inség nem gyötör
Itt vagy számomra te, maga a gyönyör.