Cigizek de nem dobálom el a csikket,
ha másokat látok a tudatom fel szisszen.
V világ nagyon köhög, visszaút már nincsen,
az ember csak röhög, de nem mehetünk el innen!

Hogy mi van? Kicsit állj meg!
veszélyben a világ, a következményt lásd be!
Szállóport szívunk az oxigén helyett
a levegő mára csak egy mesterséges selejt.

Tenni´kéne valamit de csak a fejem vakarom,
belül a gondolat csak össze vissza kavarog,
Én becsülöm e bolygót és nem akarom a halálát,
hogy a szabad fenyőfáit gépekkel le darálják.

Megragadom a pennám és buzdítom a népet,
hogy mozduljunk ez ellen, ehez támogatást kérek!
A tömeg hegyeket mozgat, ez tényként kezelendő,
Szomorúság lenne, ha nem maradna sok erdő!

Légy okos barátom és ne dobáld el a szemetet,
kérlek otthon se használj szennyező vegyszereket!
A föld teremtett minket, ez önzetlen szeretet,
Minannyian tőle jövünk, remélem nem feleded!

Álljunk ki együtt az eltiprása ellen,
előre kell mennünk felszegezett fejjel!
Védjük hát meg szeretett bolygónk egésségét,
A választás a miénk, tegyük magasra a mércét!

Kedves ismerősöm, ki olvasod a versemet,
ébreszd fel magadban a védelmező szellemet!
Védd meg a bolygót, ami téged ide teremtett
Állj mögént a sorba és nem leszel Te Eretnek!