Kérlek, mesélj!
Hogy történt mindez?
Az anyuka szeme könnybe lábad
és mondja: a mohóság mérgez.

Tudod Kicsim,
– nézett az égre,
az emberek nem vették a bajt
időben észre.

Az egész ott kezdődött,
hogy az ember öntudatra ébredt,
nem foglalkozott mással,
lelke az alvilágba tévedt.

Egyre többet akart,
nem volt senkinek kegyelem,
ez a faj a Földet szipolyozza,
tettüket szégyellem.

Jöttek a jelzések,
fajok pusztulása, áradások,
majd összegyűltek az okosak
és zajlottak a tárgyalások.

A dominó első lapja eldőlt
s követte a többi,
megállítható lett volna a
vég,
de a témát mindenki a szőnyeg alá söpri.

Volt pár jó ötletük,
én ezt nem vitatom,
a szemetelést büntették
és volt cigitilalom.

Fákat kellett ültetni,
ez volt a lényeg,
a terv jó volt,
de a fát már rég rágta a féreg.

Volt tömegközlekedés,
kevesen használták,
aki mégis busszal utazott,
azt szinte gyalázták.

A kislány megremeg,
kicsi szíve dobban,
bágyadtan néz,
Ausztrália lángra lobban.

Egy következő életben
mindenkire vigyázok,
kislány létemre majd
az igazságért kiáltok!

Egy másik Földön
nem lesz több szenvedés,
mindenki boldog lesz,
sok lesz a nevetés!

Kedves Olvasó,
még talán tehetsz valamit,
szórd el a fának
megmaradt magvait!

Ültess sok növényt,
az oxigén fontos,
gondoskodj róla, hogy a levegő
ne miattad legyen mocskos!

Segíts sokaknak,
szedd össze a szemetet!
Törődj másokkal,
ne bántsd a természetet!

A kis Csöpp elfárad
a bíztató szónoklat után,
Anyukája magához szorítja,
egy könnycsepp gördül le arcán.

Szeretlek!-mondja lányának
tele félelemmel,
nem tudlak megvédeni
pusztán két kezemmel.

A két kis lélek
sírva egymásra nézett,
megoldás már nem volt,
szívük fájdalomtól vérzett.

A világnak vége,
a baj megtalál,
nemsokára az ajtón
kopogtat a kegyetlen Halál…