Ha kinézel az ablakon, mit látsz?
Fákat, madarakat?
Rosszabb esetben házat, szúnyogokat!

Te döntöd el, hogy mit akarsz látni!
Zöldellő természetet, esetleg fuldokló embereket?
Nem vetted-e észre, hogy megváltozott az időjárás?

Az előbb még szépen sütött a nap, a másik pillanatban már katasztrofális áradás!
A természet egyre nagyobb pusztítást fog végezni!
És te csak ülsz a tévé előtt, hallgatva: ,,még több fát vágtak ki ”!

Látom, autók ezrei mennek el egy nap a ház előtt.
Érvelsz ellene: hiába, mert mindig van olyan ember, aki nagyon nagyra nőtt!
Mindjárt mondod: ültessünk fát!

Tíz év múlva meg kivágják és csinálnak belőle deszkát!
Mert a deszka fontosabb, mint a tiszta levegő!
Igazad van, a szmog tényleg jobb belélegezendő!

És gondolsz valamire az ablakod előtt,
gondolsz-e arra, te, aki már felnőtt,
Milyen lesz az élet ötven év múlva?

Mikor már a koala is csak emlék lesz a múltba?
A természet kétségbe esetten kiált neked!
De te nem hallod, mert a fülesedben metál zene nyugtatja lelked!


Minderre akkor fogsz igazán ráébredni:
Mikor a méh, az utolsó virágot fogja beporzani
Most már itt lenne az ideje, hogy ne csak nézz, ne csak gondolj:

CSELEKEDJ!