Mitől lesz zöldebb a jövőnk?
kérdezi magától a rengeteg aggódó tömeg,
akik maguk sem veszik észre,
lábbal csak a gázpedált nyomják,
mint egy munkáját végző kamionos,
idegesen,
ahelyett, hogy állnának az ásó felett, egészségükre figyelve,
egyenesen,
nem a tünetekkel törődve, amit munkahelyi stresszel szerzett meg,
előléptetést nem kapva.
Ebben a generációban mindenki rohan,
évek telnek, és a szemétdombok a magasba emelkednek,
mint a nagyvilágban a felhőkbe kapaszkodó karcolók.
Talán ha a felső vezetők ott, legfelül,
igen abba magasba,
töröljétek el a koránkelést, hogy alkalmazottaitok
kipihenve induljanak a buszhoz,
nem sietve ülni a kocsiba
és várni a töménytelen gázfelhőjű dugóba.
Csak ennyi,
ennyi kell, hogy apró világunkat
a környezetbarát találmányok, magasabbra,
és zöldebb világba emeljenek,
amiket kipihent tudósaink terveztek.
Ha bajainkon ez sem segítene
valamit rosszul mértem meg,
talán egyszerűen nem értem meg
amit a felnőttek élnek meg,
öreg, koszos világunkban élni,
megérte vagy nem érte meg...