Szavunk nem hallja senki
A szenny a levegőbe vész.
Ne aggódj érte, míg élsz, -
Mondja ezt most mindenki.

Csak aggódsz, ne félj
A természetnek ez nem fáj
Ne érdekeljen annyira már,
Most a pillanatnak élj!

Pusztíts, tombolj, zúzz,
Tedd tönkre nyugodtan a Földet,
Ejtsd le, aki ezért rád förmed.
Törj mindent, és játszd a túszt!

Engedd csak el a célod,
Űzd el őket, kik támogatnak
Válaszd a könnyebb utat:
Aztán csodáld a moslékod.

Ne térj át a másikra, a jó útra!
Vagy te tényleg szempontot váltanál?
A rossz ellen jót gyártanál?
Nem lenne felesleges tortúra?

Hidd el, megállíthatod a gonoszt!
Ne hagyjon el a remény,
Segítsen neked jó pár egyén,
Tudjuk, helyre akarod hozni a koszt.

Figyelmeztesd társaid,
Tanítsd, hogy lehetne jobb,
Nem baj, ha közben lesz pár kopp,
Ne adják fel vívott harcaik!

Kiállsz a világ elé:
Félsz, hogy nem hisznek neked,
Attól tartasz senki sem lesz veled.
Kezdd el őket terelni a jó felé.

Sehol se legyen szemét,
Ne dobd már el azt is!
Csak két lépés kell a fránya kukáig
Elég legyen a beszéd!

Miért használunk ennyi nylon tasakot?
Használhatnánk egyet kétszer,
De nem mondták el előttünk elégszer…
Fojtsd el mélyre a panaszod!

Gátold, ami feltörne belőled,
Ha néma vagy nem tudják mit akarsz,
Nem olvasnak gondolatot, ne is zavarj:
Akaratod ne is erőltesd!

Ha nem próbálod meg te,
Senki sem fog lépni,
Egyedül te fogod miatta a hajad tépni.
Próbáld: nem tudod mennyire lennél képes