Egyedül a szeméttel
-indulatos gondolatok egy unalmas tanórán –

Hogyan tud egy 16 éves lány segíteni a Föld megmentésében? Tényleg nehéz lemondani a műanyag flakonokról? „Nagypapa- zsepit” használni ciki?
Elegem van már az üres közhelyekből, a nagy szavakból! Mindenki meg akarja menteni a Földet, mindenki akar valamit tenni a kék bolygóért, mert most ez a divat! Valójában alig tesz valaki valami igazán hasznosat! - Én legalábbis ezt tapasztalom szűk kis világomban. Ha elindul valami nagy lendülettel, néhány hét, hónap múlva befullad, mint például a fáradt olaj gyűjtése vagy városunkban a szelektív hulladékgyűjtő szigetek működése.
Mindnyájan tudjuk, persze tudjuk, hogy ha ezt a kizsákmányoló életvitelt folytatjuk, már nem sokáig lesz otthona a Föld azoknak a csodálatos és lenyűgöző dolgoknak, amik körül vesznek minket nap, mint nap.
Sokan szeretik mások szemére vetni,hogy: Te mért nem teszel semmit a Földért? Miért iszol még mindig műanyag flakonból? Miért nem a komposztba dobod azt a banán héjat?
Aki felteszi a kérdéseket, biztosan egy kis zacskónyi szemetet sem termel, ja és persze vegan.
Az esetek nagy részében ez nem így van. Ahelyett, hogy segítene a másiknak elkezdeni egy új életmódot, lenézi és szemrehányásokat tesz, majd ezek után még csodálkozik is, hogy az illető valami rejtélyes dolog miatt nem lelkesedik a „Tegyünk valamit a Földért” – ötletért.
A magam részéről igyekszem példát mutatni másoknak, hogy hogyan éljenek kevesebb szeméttel. Nem vagyok tökéletes, de próbálok minél jobban odafigyelni, hogy kevesebb szemetet termeljek. Például:
Szelektíven gyűjtöm a szemetet. Nálunk otthon, a konyhánkban négy különböző színű kuka van felirattal ellátva . Egy a papírnak, egy a komposztnak, egy a műanyagoknak, flakonoknak és egy másik, amibe az egyéb szemetet tesszük. A szobámban az íróasztalom mellett egy papír táska a kuka, ebbe a papír szemetemet gyűjtöm.
Iskolánk ÖKO iskola, s egész évben gyűjtjük a papírt, így az otthon összegyűlt papírhulladékot, újságot a közeli boltból hozott hulladék papírdobozba téve hetente oda tudjuk vinni. Osztályonként motivációként hat, hogy pénzt kap ezért a közösség.
Vannak, olyan lelkes tanárok, akik a saját osztályukba is kihelyeztek szelektív kukát. Ez szerintem egy nagyon jó ötlet (ezt nem azért mondom, mert Anyukám osztályáról van szó), de legalább tanulunk valami hasznosat is az iskolában.

Nem iszom műanyag flakonból. Helyette magamnál tartok egy kulacsot csapvízzel. Sokkal költséghatékonyabb ez a megoldás, mint az, hogy minden nap vegyek egy doboz innivalót vagy hetente egy karton vizet, ami duplán műanyagba csomagolt. Sikerült erre a szokásra a testvéreimet is rávenni.
De, ne csak az anyagi oldalát nézzük a problémának. Olvastam, hogy a műanyagban lévő kötések, már 30 fokon bomlani kezdenek, így a mérgező anyagok (bpa) belekerülnek avízbe, amit a flakonból megiszunk vagy a természetes vizekbe, onnan a tengeri élőlényekbe, amiket mi megeszünk. Tehát így is, úgy is saját magunkat mérgezzük meg.

Ruha zsebkendőt használok. Igen jól olvastad. RUHAZSEBKENDŐBE FÚJOM AZ ORROM. És szerintem kicsit sem ciki. Most gondolj bele! Ha ruhazsepit használnál, nem kellene aggódnod többé például a mosásban lévő nadrágod zsebében véletlenül bennmaradt papírzsepiért. Mikor náthás vagy, nem lesz az orrod körül a sok fújástól piros seb, mivel a ruhazsebkendő nem dörzsöli ki. Nem kellene többé másoktól kéregetned zsebkendőt, és téged sem zökkentenének ki a legnagyobb matekozás közben, hogy van egy zsepid? Meg persze ezzel az újra használhatóságot támogatnád.
Vászonzsákok bevásárláshoz. Egyszerűen ki nem állhatom, ha valaki műanyag zacskóba rakja bele azt az egy nyomorult almát vagy azt az egy darab kiflit! Allergiás vagyok a műanyag szatyrokra! Olyan szinten pazarlók e téren az emberek, hogy az valami rettenet! Most gondolj bele! Egy műanyag zacskót addig használunk, míg a boltból hazavisszük a megvett árut, és utána már megy is a szemétbe.
Szerencsére nálunk az utóbbi időben ez eléggé leapadt a műanyag táskák használata egy-két darabra, amit újra és újra felhasználunk bevásárláshoz. A gyümölcsöket és a pékárut vagy papírzacskóba vagy kisebb vászonzsákokba rakjuk bele a boltban.
Nálunk általában Apukám vásárol. Szinte reménytelennek tűnő vállalkozás volt rávenni őt arra, hogy magával vigye a vászonzacskókat. (Azért már haladunk! ) Ő, és valószínűleg sokan mások is úgy vannak vele, hogy körülményesnek és „cikinek” érzik ezt a dolgot azért , mert a bolti pénztárosok (tisztelet a kivételnek) nem igazan tolerálják, hogy ki kell nyitni egy vászonzacskót ahhoz, hogy megnézze a tartalmát. Vagy az is lehet az oka, hogy akik ilyen zacskókat használnak, azokról rögtön megállapítják sokan, hogy ők extra emberek – „ökotudatosak”. Ez ma nálunk inkább nevetség tárgya, mint tiszteletre méltó törekvés.
Tudom, néha nagyon nehéz nemet mondani valami műanyagba csomagolt csokinak vagy más finomságnak. Ilyen helyzetekben kellene a termékgyártó cégeknek változtatni. Szerintem a csomagolásokat teljes mértékben meg kellene szüntetni. Lehetne több csomagolásmentes boltok. Ha a cégeknek nem kellene a csomagolásra költeniük, sokkal több profitot termelnének. Remélem, erre minél hamarabb rájönnek majd.
Szeretnék áttérni a szilárd samponra a kókuszolajjal való fogmosásra és a lebomló fülpiszkálóra. Továbbá szeretném kiiktatni az életemből fast fashion darabokat.
Összegyűjtjük az esővizet. Virágok öntözésére kiváló, és mi még néha a WC-t is leöntjük vele, ezzel is kevesebb ivóvizet pazarolva. Anyukám rászokott, hogy mosáskor a mosógépből kijövő vizet is összegyűjti, és szintén a WC-t önti le vele. Én néha a hajmosáskor elhasznált vízzel teszek így.
Legnagyobb lépés, amit a Föld megmentéséért tettem, hogy vegan életmódot kezdtem folytatni. Egy hirtelen ötlet volt, de nem bántam meg.
A húsipar rengeteg vizet használ el a Földünk készleteiből és nagyon magas széndioxid kibocsájtást eredményez. Mivel ennek az ipari ágazatnak egyre csak nő és nő a szerepe, ezért terjeszkednie kell, hogy elegendő mennyiségű terméket tudjon előállítani a vevőknek. Ez a terjeszkedés akár erdőirtással is járhat, arról nem is beszélve, hogy a feldolgozandó állatokat sok esetben nagyon rossz körülmények között tartják és az emberre káros anyagokkal etetik.

Ideje lenne mindenkinek elkezdeni tenni valamit. Nem arra várni, hogy valami csoda folytán elpárolog a szemét a bolygónkról.
A mi korosztályunkat kellene megszólítani, hogy kezdjék el a változást. Előadásokat kellene tartani az iskolákban tartani, hogy mit tehetnek, hogy a mostani helyzetünk javuljon vagy legalább ne romoljon. Nem elrettentő információkkal kellene őket bombázni, mert ez nem vezet sehová, főleg nem változáshoz. Útmutatás, szabályok kellenek, amit segítenek betartani és szokássá alakítani.
Egy alkalommal felvetettem ezt az ötletemet egy magyar hölgynek, aki ebben a témában tart előadásokat, és ő azt válaszolta, hogy nincs ideje erre. Nekünk legyen időnk a változtatásra!
Ne féljünk valami újba belekezdeni!